Doktori bajok

Hálapénz nélkül nem jár megfelelő ellátás?

A gazdaságilag aktív hazai lakosság tavaly fejenként átlagosan 9600 forint hálapénzt fizetett ki, ami azt jelenti, hogy az aktív lakosság összességében 32 milliárd forintnyi láthatatlan forrással járult hozzá az egészségügyi rendszer működéséhez.

_{2010.09.03 10:03}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Ez derül ki abból a felmérésből, amelyet az AXA megbízásából a GKI-EKI Egészségügykutató Intézet készített a gazdaságilag aktív népesség körében a magyar lakosság hálapénz-adási gyakorlata illetve az ehhez fűződő attitűdökkel kapcsolatban.

A megkérdezettek közel fele (49 százalék) úgy véli, hogy hálapénz nélkül az emberek nem kapnak megfelelő ellátást az egészségügyben. A kutatás szerint a háziorvosok aktív korú pácienseik negyedétől, a szakorvosok közel harmadától, míg a kórházi orvosok betegeik közel 80 százalékától számíthatnak paraszolvenciára.

Különösen meglepő, hogy a magánorvosok - bár szolgáltatásaikért fizetni kell - a betegek közel felétől számíthatnak hálapénzre, ami valószínűleg az állami, illetve önkormányzati intézmények és a magánrendelések összefonódásának is következménye.

A kutatás szerint az orvosok a hálapénz tekintetében kevésbé támaszkodhatnak az egészségpénztári tagokra, ők ugyanis harmadannyi időt sem töltenek kórházban, és 56 százalékuk akkor sem ad hálapénzt a magánorvosnak, ha „állami” minőségben kap kezelést tőle.

Az AXA megbízásából a GKI-EKI Egészségügykutató Intézet által augusztusban készített kutatásban résztvevő válaszadók 40 százaléka saját bevallása szerint adott már valaha hálapénzt. A gazdaságilag aktív, 18-59 éves lakosság a tavalyi évben egy főre vetítve átlagosan 9600 forint hálapénzt fizetett ki. Az egészségpénztári tagok átlagosan 7900 forintot adnak, tehát 25 százalékkal kevesebbet, mint a tagsággal nem rendelkezők, holott ők többször találkoznak orvossal.

Azok közül, akik nem adnak hálapénzt, 42 százalék elvből ellenzi a paraszolvencia intézményét, 43 százalékuknak nincs rá pénze, s csupán 15 százalék azok aránya, akik azért mulasztják el a hálapénz adást, mert nem tudják, hogy kinek, mennyit kellene adni. A felmérésben résztvevők 58 százaléka az esetek többségében tudja, hogy mikor „illik” adni, és azt is, hogy mennyit. (lásd az alábbi grafikont)

A felmérés eredményeinek ismeretében kijelenthetjük, hogy az egészségpénztári tagság nem csak bizonyítottan növeli az egészség-tudatosságot, illetve biztosítja a forrásokat arra, hogy a tagok megfelelő ellátást kapjanak, de bizonyos szempontból véd a paraszolvencia intézménye ellen is hiszen az egészségpénztári tagok a kötelező társadalombiztosítási ellátást - ezáltal a hálapénzt is – sokszor a jobban szabályozott és átláthatóbb egészségpénztári befizetésekből finanszírozott magánorvosi ellátással váltják ki.

Mindez nagyban hozzájárul az egészségügyi rendszer „kifehérítéséhez” – mondja Dr. Váradi Péter, az AXA Egészségpénztár igazgatótanácsának elnöke.

Az AXA Egészségpénztár és a GKI közös felméréséből az is kiderül, hogy az aktív korú lakosság az utóbbi egy évben átlagosan kb. 6 alkalommal vett igénybe egészségügyi ellátást, illetve jelent meg látogatóként kórházban, ily módon ennyiszer került olyan helyzetbe, amikor hálapénzt adhatott. Ebből átlagosan háromszor volt háziorvosnál, 1-2 alkalommal szakorvosnál. Magánorvosnál, magánrendelésen átlagosan minden harmadik aktív korú jelenik meg évi egy alkalommal. Kórházban fekvőbetegként a válaszadók egytizedét kezelik évente legalább egyszer.

A felmérésben résztvevők évente 1-2-szer jelennek meg kórházban látogatóként, többnyire közeli rokon vagy barát betegsége esetén. Az egészségpénztári tagok 44 százalékkal többször találkoznak orvossal, mint a tagsággal nem rendelkezők, s kétszer annyiszor vesznek részt magánorvosi konzultáción, illetve szűrővizsgálaton.

Részben ennek eredményeként kórházban fekvőbetegként harmadannyit sem töltenek, mint a tagsággal nem rendelkezők.

A paraszolvencia hátterében húzódó attitűdökkel kapcsolatos kérdések alapján, a kutatás megállapítása szerint az aktív korú lakosság inkább egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a hálapénzzel különleges figyelmet, kedvességet kap az orvosától, bizonytalan azonban a tekintetben, hogy az emberek a jó minőségű ellátásban bízva adnak hálapénzt. Elgondolkodtató, hogy az aktív lakosság közel fele (49 százalék) úgy véli, hogy hálapénz nélkül az emberek nem kapnak megfelelő ellátást az egészségügyben.